Témánk második részében is egy igen fontos tényezőt fogunk szemügyre venni, mégpedig az elektromos gitárok hangszedőit. Ebben a bejegyzésben csak a passzív hangszedőkről esik majd szó.
Kezdjük az alapokkal... hogyan is működik a hangszedő?
A hangszedő egy (vagy hat) állandó mágnesből (ami a magját képezi) és egy réztekercsből áll. A gitár hangszedő lényegében egy olyan elektromágnes, aminek egy állandó mágnes a magja.
A hangszedő körül mágneses tér van, ami pont átöleli a húrokat. Ezáltal a húrok is mágnesessé válnak, tehát részét képezik a mágneses térnek. A húrok mozgása (rezgése) zavart kelt a mágneses térben, ami a réztekercsben elektromosságot indukál. Nem bonyolult, sima elektromágneses indukció. Lényegében ugyan úgy működik mint egy dinamó, csak itt nem a mágnes mozgatásával változtatjuk a mágneses teret, hanem a húrok mozgatásával. Nem szeretnék ebbe bővebben belemenni, hiszen nem fizika órát tartunk, de lényegében így keletkezik a jel a hangszedőben. Ezt a jelet továbbítja a kábeleken keresztül az erősítőbe, ami azt hallható hanggá alakítja át...
A hangszedők hangja változó lehet:
A mágnesek típusától, a mágnesek erősségétől, a mágnesek számától, a mágnesek minőségétől, a tekercs minőségétől, a tekercs menetszámától, hogy van-e fedele, vagy nincs neki, hogy milyen közel van a húrokhoz a hangszedő, de még attól is, hogy a húrok alatt hol fekszenek.
A gitár üres húrhosszát menzúrának nevezzük. A menzúrán belül vannak bizonyos felharmonikus csomópontok, amik alatt, vagy attól meghatározott irányban másabb hangot produkál egy hangszedő. Ebbe beleszól a húrok egymást rezgetése, az amplitúdó és még sok más, de ne menjünk bele mélyebben... A lényeg, hogy egy hangszedő hangját elsődlegesen a felharmonikus csomópontoktól viszonyított helyzete határozza meg.
Tologatható hangszedő a menzúra mentén:
Menzúra:
Felharmonikusság:
Most, hogy tudjuk hogyan működnek, térjünk ki a fajtáikra...
-
Single Coil:
Egy tekercses hangszedő, ami a legegyszerűbb típus. A Fender gitárok legtöbbje ezzel van szerelve, mivel csilingelős és lágy hangú műszer, magas frekvenciái csattogósak. Jelszintje kicsi, de cserébe ezért lágy. Zavaró tényezője, hogy sistereg és zúg. Ez statikus zaj, amit sokáig nem is tudtak orvosolni, de késöbb jött számos innováció, ami mindent megváltoztatott. Ettől függetlenül máig is használják, mivel nagyon karakteres és jellegzetes hangja van, amit semmilyen más hangszedőből nem lehet kicsikarni.
-
P90 (szappantartó):
A P90 egy széles tekercsű single coil lényegében. Hangja melegebb mint a single coil-é, de jellemzői szinte ugyan azok. Kivéve a méretét... ;) "Szappantartó" gúnynevét a formája és a single coil-hoz viszonyított méretei miatt kapta. Eleinte A Gibson ezzel szerelte a Les Paul-jait.
-
Humbucker:
A single coil megduplázott verziója, annyi titokkal, hogy a két hangszedő nem egymás után helyezkedik el, hanem egymással szemben. Ez teszi lehetővé azt, hogy kioltsák egymásban azt a zajt, amit egy darab single coil önmagában produkál. Persze ez az eljárás sokkal bonyolultabb, de az mind százaz fizika, amit nem tartok ide valónak... :) Röviden ez a humbucker működési elve, ami alapján a nevét is kapta az "It bucks the hum" jelmondatból. Hangja testesebb és orrosabb mint a single coil-é, jelszintje nagyobb, de a magasai tompábbak. Szintén a Gibson által lett elterjedt, de a Fender is sokszor használta már.
-
Single Bucker:
Egyszerű humbucker, annyi különbséggel, hogy helytakarékos módon megoldották, így befér egy single coil méretű vájatba is... Minden jellemzőjében megegyezik a nagy humbucker-el, csak mivel a tekercsek távolsága más, így a mezúra felharmonikus csomópontjaihoz képest is más lesz a helyzetük, ezáltal a hangjuk is, viszont sokkal fókuszáltabb hangot képeznek.
-
Mini humbucker:
A hagyományos humbucker és a singlebucker közti átmenet. Mindenben megegyezik a hagyomáányos humbucker-el, csak a singlebucker jellemzőit viseli, így tonális eltérések vannak a három között, mivel három különböző tekercs méret, három különböző helyzet a mezúrán, így három különböző hangkarakter is.
-
Noisless single coil:
A noisless hangszedő egy single coil méretű, és annak kinéző humbucker. Tulajdonsága az, hogy a két tekercs egymáson helyezkedik el, így egy magas, de nem széles hangszedőt kapunk, minek single coil-hoz hasonló hangzása lesz, mert csak a felső tekercs mágnesei veszik a hangot, viszont két tekercs dolgozik egyszerre, így a zajt is kioltják, illetve fókuszáltabb és nagyobb jelű hangot is generál mint a single coil. A noisless lényegében az átmenet a single coil és a single pucker között...
-
Sustainer:
Egy single coil egy kis csavarral. Személyesen még nem volt vele szerencsém találkozni, viszont állati dolgokra képes. Ez a hangszedő kicsit a P90-re hasonlít felépítésben, mivel egy single coil egy széles tekerccsel, viszont hagyományos single coil méret, és hatalmas mágnes kell neki. Általában a második oktáv alatti felharmonikus csomópont alá szokták helyezni, és általában úgy működik, hogy a gitár egy másik hangszedőjének hangja átfut egy mikro erősítő áramkörön (a gitáron belül), ami továbbítja a felerősített elektromos jelet a suistainer hangszedőnek, ami így mágneses vibrációt hoz létre a húr alatt azon a frekvencián, amit előtte a másik hangszedő felvett a húr által. A mágneses tér visszarezgeti a húrt ami eredetileg azt a jelet generálta, és így egy ördögi kör kezdődik, ami egy folytonosan kitartott hangot eredményez. Lehet kicsit zavaros a megfogalmazásom ezügyben bár maga a technikája is elég bonyolult. Rövidre fogva csak annyi a lényeg, hogy ez a hangszedő nem hangot vesz, hanem rezgeti a húrt a mágneses tér segítségével, így addig tart a gitár hangja, amig tartjuk a bundon a kezünket. :D
Az ábra talán segít megérteni eme működési elvet. B-ből megy a megpengetett húr jele a C-be, ami azt felerősíti és továbbítja A-nak, ami meg visszarezgeti a húrt. Ott pedig kezdődik előlről a kör...
-
Midi hangszedő:
Lényegében egy singlebucker, csak túlbonyolítva. Ez a hangszedő, egy "fogvájó" méretű csík, melyen húronként van beépítve egy teljesértékű humbucker egység. Ez a kis kütyü (ami lényegében hat darab humbucker egy foglalatban) a felvett analóg jelet egy szintetizátor agynak továbbítja egy 13 pontos kábelen keresztül, amit az digitális jellé alakít, amivel így MIDI-zni tudunk.
Roland GR -55 gitár szintetizátor agy
(Csak az ilyen fajta szintetizátorokkal nehéz zenélni, mert gyakran nagy késéssel dolgozik a digitalizálása... viszont az analóg szintetizátor agyak nagyon jól dolgoznak ezzel a pickup-al, késés nélkül!)
Ezt a hangszedőt pedig szigorúan a hídhoz legközelebbi részre kell tenni, mivel ott kapja a legkisebb amplitúdójú jelet, amivel jól tud dolgozni.
-
Piezo:
A piezo teljesen más világ mint a fent említett hangszedők... ez a típus leggyakrabban az akusztikus gitárok kihangosítására szolgál. Működési elve egyszerű... a mechanikai rezgéseket jellé alakítja, amit továbbít az erősítőnek, ami így hangként szólal meg. Általában a húrláb alá szerelik be, mivel itt tudja legjobban felvenni a rezgéseket. Emiatt a működése miatt sokkal szebben és élethűbben tudja utánozni az akusztikus gitár csilingelő, fás hangját, mint egy single coil, de meg kell hagyni, így sem olyan eredeti mint egy igazi akusztikus gitárnak a saját hangja...
Szokták továbbá tömör testű (például elektro-klasszikus) gitárok megszólaltatására is használni, de még MIDI-zésre is, de utóbbinál húronként van egy piezo a húrlábban, pont mint a MIDI pickup esetében...
Széleskörű használatából kifolyólag rengeteg fajtája létezik, eltérő méretekkel és formákkal:
Fedlap alá szerelhető piezo
Fedlapra szerelhető piezo
Húronkénti piezo
-
Rengetegféle hangszedő létezik még, de most csak a leggyakoribbakat említettem meg. Fontos megjegyezni viszont, hogy nem minden hangszedőt lehet akárhova pakolni, mivel vannak amik csak nyakhoz jók, vannak amik csak hídhoz, vannak amik mindkettőhöz... Vannak aktívak és passzívak, de erről majd egy másik bejegyzésben fogok beszélni. Az sem mindegy, hogy a hangszedő fedele melyik tekercs mágneseit takarja... ezek mind fontosak. Hangszedő vásárlásnál azt is figyelembe kell vennünk, hogy az új hangszedő sem hangosabb-, sem halkabb nem lehet a meglévőnél, mert így kiegyenlítetlen lesz a gitár hangereje, akármennyire is tologatjuk őket le meg fel a hangszedő keretben. Azt is meg kell nézni, hogy a gyártó milyen típusú fákhoz ajánlja az adott hangszedőt, mivel a fa tónusát nagyon megváltoztathatja a belé szerelt hangszedő. Nem tudja teljesen megváltoztatni, de fontos frekvenciákat vághat ki, amire lehet, hogy szükség lenne, de akár olyan frekvenciákat emelhet ki, amik nem tesznek jót a hangjának... Továbbá az is, hogy a humbucker típusú hangszedők felezhetőek-e, mert akkor single coil-ként is lehet őket használni lefelezve... ezt hívjuk coil-split-nek angolul.
A harmadik részben az erősítők színes világáról fogunk beszélni, amit itt tekinthetsz meg. :) Minden jót, és további jó olvasást kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése