Milyen erősítőt válasszak? 2. rész: Peavey

Ha esetleg lemaradtál a "Milyen erősítőt válasszak?" 1. részéről, mindenképpen pótold be lemaradásodat, amit itt tehetsz meg!

És akkor most nézzük is a mai témánkat...

Valószínűleg a legtöbb gitáros számára ismerősen cseng a név, de akiknek idegen még, azoknak sem szabad csüggedniük, most minden fontos elfog hangzani róla. :)

A Peavey egy egyesült államoki gitárerősítő és hangszer gyártó cég, melyet Hartley Peavey alapított 1965-ben, vagyis három évvel a Marshall cég megalakulása után jött is az első konkurenciája. A Peavey is igen nagy elismerésre tett szert a Marshall erősítőkhöz hasonlóan, mivel valamennyi metal zenekar elengedhetetlen- és szerves része még máig is. 
Jellegzetes hangjával főképp a régi metal világban találkozhatunk, de az old school hangzástól a mai "modern" hangzásig bárhol megtalálható, mivel karakteres hangjának köszönhetően rengeteg stílushoz megfelelő hangot kilehet tekerni belőle, viszont így is mindig felismerhető marad az erősítő hangja.

Legélőbb példa erre a kontraszt, Eddie Van Halen és a Trivium között... De rengeteg olyan neves előadó használja még mint: a Three Days Grace, a Revocation, a Havok, a Dragonforce, a Bullet For My Valentine, a Dream Theater, az Asking Alexandria, a Mayhem, az Apocalyptica, az Escape The Fate, a Machine Head, a Behemoth és még sokan mások...

Eddie Van Halen és a személyes igényei alapján készült erősítője, az 5150 II

Corey Beaulieu és Matt Heafy (Trivium)

Michael Padge (Bullet For My Valentine)

Reece Scruggs (Havok) és Dan Gargiulo (Revocation)

A Peavey egy tipikusan amerikai hangzásvilágú erősítő, melynek csöves végfokjaiban 6L6 csövek dolgoznak. Legendás hangú erősítőkről beszélünk, mivel a Peavey valamennyi gitáros életébe megpróbálta belefűzni hangzását, ennek köszönhetően találunk a palettáján blues erősítőtől a rock hangzáson át a high gain hangzásig-, tranzisztorostól a modellezősön át a csövesig mindent, de annak ellenére, hogy több műfajban és költségvetésben is megállja a helyét, a Peavey erősítők hangját mindig fellehet ismerni, mert egyszerűen Peavey a hang szövete... :)

A Peavey cég leghíresebb modellje, a 6505+

Peavey MH (Mini Head) széria

A Peavey egyik legérdekesebb újítása, a micro fej, vagyis a 6505 előfok csöves picike kiadása, Piranha néven

Peavey Classic széria

A legendás Van Halen signature modell, az 5150 II fej és kombó verziója

Különféle Peavey végfokok

A Peavey legnépszerűbb modellezős erősítője, a Vypyr, melyet számítógépre is csatlakoztathatunk, például felvételek készítéséhez.

Gyűjtemény a Peavey tranzisztoros erősítőiből

Peavey Renown 400 Solo, a cég egyik kiemelkedő tranzisztoros erősítője

Hangminták:

6506

5150

6505+

Ennyivel tudtam szolgálni most a Peavey erősítőkről, hamarosan jön a "Milyen erősítőt válasszak" 3. része is! :) Addig is jó olvasást kívánok, és ne feled...

"Ki kell próbálni mindent, mert az a biztos!" ;)

~ Sevik Erol Edmond

Min múlik a hang 3. rész - Erősítők

Ha esetleg lemaradtál a bejegyzés sorozat előző részeiről, mindenképp pótold a hiányosságot, mivel fontossági sorrendben halad a sorozat! :)

1. rész
2. rész

És akkor lássuk a mai témát...

Elértünk egy érdekes fejezethez, ami sokakat érdekelt már. Hogyan és miben változtatja a gitárunk hangját az erősítő..? Itt a válasz rá. :)

A gitár erősítőknek számtalan fajtájuk van, mivel rengeteg típus van működési elv-, teljesítmény-, gyártó-, elektronikai felépítés- és egy csomó más tényező szerint.

Legtöbb esetben megkülönböztetünk csöves-, tranzisztoros-, és modellezős erősítőket. Ezek abban különböznek, hogy a csöves erősítő esetében elektron vákuum csövek játszanak szerepet a hangképzésben, a tranzisztorosnál értelem szerűen a csövek helyét tranzisztorok veszik át, a modellezős erősítők pedig digitális úton, egy már meglévő hang mintavételezését modellezik le, legtöbb esetben egy (vagy több) csöves erősítő hangját utánozzák le.

Csöves erősítő

Tranzisztoros erősítő

Modellezős erősítő

A csöves- és a tranzisztoros erősítők közti különbség igen nagy, mivel a csövek jelének amplitúdója igen változó, míg a tranzisztorok jele állandó, ezáltal a csöves erősítő hangkaraktere sokkal melegebb és életszerűbb, míg a tranzisztoros erősítőké rideg és steril. Nyilván ezáltal a torzított hangjuk is más lesz, mivel a tranzisztor jobban vágja a jelet mint a cső, így egy sokkal egyszerűbb hangképet kapunk... Ez nem jelenti azt, hogy valamelyik jobb-, vagy rosszabb mint a másik, csak más hangjuk van, viszont fontos tényező az, hogy a csöves erősítők nagyon érzékeny műszerek, könnyen elromolhatnak ha nem megfelelően használják őket, drága a javíttatásuk és a csövek cseréje sem olcsó... míg a tranzisztoros erősítők ebből a szempontból sokkal igénytelenebbek, ezért sokan jobban is szeretik cipelni, használni, mivel nem kell rá annyira vigyázni, mint egy csöves társára.

A modellezős erősítőkről is lehetne sokat írni, de azt inkább ebben a bejegyzésben... :) A lényeget fentebb már elmondtam róluk, a továbbá fontos tudnivalókra meg most kitérünk.
A modellezős erősítőket igen csekély összegekért meglehet már szerezni, csak az olcsó, valamint legtöbb esetben silány hangminőségű darabokat nem érdemes! Nyíltan kimondom, én elég rossz véleménnyel vagyok sokukról, mivel ezeknél az eszközöknél az olcsó legtöbb esetben egyenlő a rossz hangzásúval... Míg egy tranzisztoros erősítő olcsón is gyakran lehet jó, egy modellezős viszont legtöbb esetben rossz hangú az alsó kategóriákban, de még a középkategória alján is. :(

Viszont, hogy ne csak szidjam őket, azért el kell ismerni, hogy ha megfizetjük, cserébe jó technológiát kapunk, azaz jó hangú erősítőt. Ilyen például a Line 6 POD HD szériája, vagy a Boss eBand JS 10 nevezetű hangmodulja, ami viszonylag "olcsón" és egy kiváló modellezős erősítő és hangkártya egyben, akár gyakorláshoz, akár amatőr/haladó felvételekhez. Csak a félreértések elkerülése végett, modellezős viszonylatban az olcsó olyan 50.000 forintnál kezdődik, a drága pedig 500.000 - 700.000 forintnál, mint például a Kemper, vagy a Fractal)... A Boss eBand JS 10 pedig kb. egy 140.000 forintos árkategóriát képvisel (2019), ami nem számít még drágának, de egy kimondottan jó erősítő!

Visszatérve kicsit a csöves és tranzisztoros erősítők világába... Van egy elég érdekes, megoldás, hogy az ember csövesebb hangot kapjon egy tranzisztoros erősítőtől, ami kicsit bizarrnak hangzik, de a tény, hogy csöves(ebb) hangzással bírunk, miközben nem kell a széltől is óvnunk az erősítőt, egy elég jó lehetőség. Ezt hívjuk előfok csöves erősítőnek, mikor is az előfokban egy (vagy több) cső képzi a hangot, ezáltal egy csöves jelet kapunk, amit egy tranzisztoros végfok alakít energiává, amivel megszólaltatja a hangszórókat. Dinamikában sokkal gyengébb mint egy full csöves erősítő, viszont így lehet a legegyszerűbben kiküszöbölni az érzékeny végfok csövek meghibásodását... azzal, hogy nincsenek... :D

Előfok csöves erősítő

Végezetül kicsit térjünk ki a csöves erősítők fajtáira, mivel ez megér egy kicsit hosszabb kifejtést.

A csöves erősítők eléggé részletes hozzáértést igényelnek... Például fontos tudni, hogy egy azonos típusú 50- és 100 wattos csöves erősítő, nem csak hangerőben másabb, hanem dinamikában is különbözni fognak... fontos az is, hogy mi alapján különböztetjük meg az erősítők fajtáját... a csöves erősítő gyártásban főként a végfokok alapján különböztetjük meg őket. Ebben is az tesz különbséget, hogy a végfok milyen csövekkel dolgozik. Leggyakoribbak a 6L6, az EL34 és az EL84 csövek. Ezek a csövek komoly hangzásbeli különbségeket jelentenek az erősítők terén, ezért legtöbbször azzal a gyártóval szokták jellemezni a hangzásvilágukat, amelyikre jellemző, hogy ezekkel a csövekkel szereli az erősítőit.

6L6: Fender, Peavey

EL34: Marshall, Blackstar

EL84: a legtöbb blues erősítő általában, de bármilyen kis teljesítményű erősítőbe is szívesen rakják.

A 6L6 csövek hangja éles, karcos, és gyors indítású, míg az EL34 és az EL84 csövek lomhább indításúak, testesebbek, öblösebbek. Leggyakrabban jellemezve a 6L6 az amerikai hangzás csöve, az EL34 pedig a brit hangzásé...

6L6

EL34

EL84

Természetesen előfok csövekből is több fajta létezik, mint például a 12AX7, a 12AT7, az ECC34, ECC83, ECC808, de ezekről majd egy másik alkalommal beszélünk... Amit fontos tudni, hogy előfokot és végfokot külön is össze lehet rakni, ízlés szerint, pont ezért is készít a legtöbb erősítő gyártó cég külön előfok- és végfok egységeket is.

Marshall előfok és végfok egy közös rackbe (konténerbe) szerelve

Ennyi lett volna most az erősítőkről, remélem tudtam hasznos információkkal szolgálni! :) És sose feledd...

"Ki kell próbálni mindent, mert az a biztos!" ;)

~ Sevik Erol Edmond

Köszönet a professzionális elektron cső képekért Aumann Mathias-nak, és Máté Balázsnak, hogy erősítőjének fényképezésével hozzájárult a blog színesítéséhez! :) 

Kincsek a múlt századból 1. rész: Marshall JCM 900 Dual Reverb 212 kombó

Nagy valószínűséggel minden gitárosnak ismerős az a jellegzetes Marshall-os Brit hangzás... A Marshall erősítők a Gitáros Világ egyik legmeghatározóbb láncszemei. Ott voltak szinte a kezdetektől (1962), és karakteres hangzásukkal törtek előre a gitár erősítő piac tetejére. 
Számos olyan közkedvelt, régi gitár sound alapkövei voltak mint az ACDC, az Iron Maiden, Yngwie Malmsteen, a Guns 'N Roses, az Aerosmith, a Deep Purple, a Slayer, Alice Cooper, a Metallica, a Europe, a Megadeth... Akik legtöbbje a JCM 800 nevezetű erősítőt használta, és sokuk használja máig is... viszont számos mai zenekar is használja a Marshall erősítőit, mint a Children Of Bodom, az Airbourne, az Arch Enemy, a Hammer Fall, az In Flames, Rise Agains, Pierce The Veil...

De bővebben szerintem nem kell bemutatni senkinek, hiszen kicsi és nagy egyaránt ismeri, mivel valamilyen úton-módon a szemünkbe égett a kézzel írt Marshall felirat, a fekete vásznon, arany színű fém borítással. :)

A mai bejegyzésben egy 90-es évekbeli Marshall kombóról fog szó esni, név szerint a JCM 900 Dual Reverb kombóról, abból is a 2x12"-es hangszórókkal szerelt kiadásról.

Mi is a Marshall JCM 900..? A JCM 900 egy továbbfejlesztett verziója a híres JCM 800-nak. Míg a JCM 800 csak egy csatornával rendelkezett, ezért a JCM 900-at kibővítették még egy csatornával, a sokoldalúság érdekében. Kapott egy Dual Reverb funkciót is, amivel külön lehet zengetőt rendelni a csatornákhoz, emellett kapott egy kis extra gain-t is a metal kedvelők részére, ezért is kapta a hi gain elnevezést az erősítő, bár ez utóbbi bővítés nem lett túl sikeres, mivel a JCM 800-hoz hasonlóan ez az erősítő is elég gyengén szól egy metal zenében, overdrive-al való boost-olás nélkül.

Letisztult, őszinte, egyszerű kivitelezésű műszer... két csatornával rendelkezik, ami a tiszta- és a torzított csatorna, melyek egy közös EQ-n osztoznak, viszont külön hangerő-, gain- és reverb beállítási lehetőségek tartoznak a csatornákhoz. 

Előfokjában 3 darab 12AX7 csővel, végfokjában pedig 4 darab EL34 csővel. 100 W RMS teljesítmény, 2 darab 12"-os hangszóróval szerelve.

(Ha nem vagy teljesen tisztában a csövekkel, tekintsd meg a "Min múlik a hang" 3. részét, mely az erősítő típusokról szól.)

Balról jobbra haladva így helyezkednek el az egységek:

Bemeneti jack aljzat, A csatorna gain-je, B csatorna gain-je, magas-, közép- és mély EQ szabályzók, presence, A csatorna zengető és hangerő, B csatorna zengető és hangerő, csatorna váltó gomb, csatorna váltó lábkapcsoló jack aljzata, standby kapcsoló, power kapcsoló.

Mint láthatjuk, nincs túlbonyolítva a vezérlése, tipikusan a Marshall-ra jellemző egyszerűséggel lehet személyre szabni az erősítő hangját. És akkor most nézzük a hátsó panelt...

Természetesen a sor elején egy Brit zászló gondoskodik arról, hogy tudjuk, hol készült a termék... :) Mint láthatjuk, az erősítő egyenárammal dolgozik az elején, 3 pontos AC kábellel csatlakozik rá a hálózatra. Találkozhatunk még itt output valve fuse kapcsolási lehetőségekkel, kapcsolható hogy 100-, vagy 50 W teljesítménnyel dolgozzon az erősítő, két kimeneti jack aljzat gondoskodik arról, hogy a kombót rá lehessen kötni egy 2x12"-es hangszórókkal szerelt ládára, ezzel elérve a 4x12"-es kivitelezést. Állítható még a impedancia, továbbá használhatunk kétféle vonal kimeneti jack aljzatot is, amik közül az első a "hagyományos" vonal szintű kimenet, a második pedig egy kimondottan felvételhez kifejlesztett, emulált vonal kimenet. Nem utolsó sorban van még itt egy effekt loop-unk is, aminek az intenzitása állítható.

Sajnos egy mára kifutott termékről beszélünk, mivel ez az erősítő a 90-es években élte a fénykorát, de szerencsére lehet belőle találni elvétve még, egész jó állapotúakat is! 

A mostani ára általában 170.000 és 200.000 Ft. között mozog.

Személy szerint én a tulajdonosa vagyok egynek, és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki a Marshall hangzás szerelmese! :)

Egy kis hangminta:

Min múlik a hang 2. rész : Hangszedők

Témánk második részében is egy igen fontos tényezőt fogunk szemügyre venni, mégpedig az elektromos gitárok hangszedőit. Ebben a bejegyzésben csak a passzív hangszedőkről esik majd szó.

Kezdjük az alapokkal... hogyan is működik a hangszedő?

A hangszedő egy (vagy hat) állandó mágnesből (ami a magját képezi) és egy réztekercsből áll. A gitár hangszedő lényegében egy olyan elektromágnes, aminek egy állandó mágnes a magja.

A hangszedő körül mágneses tér van, ami pont átöleli a húrokat. Ezáltal a húrok is mágnesessé válnak, tehát részét képezik a mágneses térnek. A húrok mozgása (rezgése) zavart kelt a mágneses térben, ami a réztekercsben elektromosságot indukál. Nem bonyolult, sima elektromágneses indukció. Lényegében ugyan úgy működik mint egy dinamó, csak itt nem a mágnes mozgatásával változtatjuk a mágneses teret, hanem a húrok mozgatásával. Nem szeretnék ebbe bővebben belemenni, hiszen nem fizika órát tartunk, de lényegében így keletkezik a jel a hangszedőben. Ezt a jelet továbbítja a kábeleken keresztül az erősítőbe, ami azt hallható hanggá alakítja át...

A hangszedők hangja változó lehet:

A mágnesek típusától, a mágnesek erősségétől, a mágnesek számától, a mágnesek minőségétől, a tekercs minőségétől, a tekercs menetszámától, hogy van-e fedele, vagy nincs neki, hogy milyen közel van a húrokhoz a hangszedő, de még attól is, hogy a húrok alatt hol fekszenek.

A gitár üres húrhosszát menzúrának nevezzük. A menzúrán belül vannak bizonyos felharmonikus csomópontok, amik alatt, vagy attól meghatározott irányban másabb hangot produkál egy hangszedő. Ebbe beleszól a húrok egymást rezgetése, az amplitúdó és még sok más, de ne menjünk bele mélyebben... A lényeg, hogy egy hangszedő hangját elsődlegesen a felharmonikus csomópontoktól viszonyított helyzete határozza meg.

Tologatható hangszedő a menzúra mentén:

Menzúra:

Felharmonikusság:

Most, hogy tudjuk hogyan működnek, térjünk ki a fajtáikra...

-

Single Coil:

Egy tekercses hangszedő, ami a legegyszerűbb típus. A Fender gitárok legtöbbje ezzel van szerelve, mivel csilingelős és lágy hangú műszer, magas frekvenciái csattogósak. Jelszintje kicsi, de cserébe ezért lágy. Zavaró tényezője, hogy sistereg és zúg. Ez statikus zaj, amit sokáig nem is tudtak orvosolni, de késöbb jött számos innováció, ami mindent megváltoztatott. Ettől függetlenül máig is használják, mivel nagyon karakteres és jellegzetes hangja van, amit semmilyen más hangszedőből nem lehet kicsikarni.

-

P90 (szappantartó):

A P90 egy széles tekercsű single coil lényegében. Hangja melegebb mint a single coil-é, de jellemzői szinte ugyan azok. Kivéve a méretét... ;) "Szappantartó" gúnynevét a formája és a single coil-hoz viszonyított méretei miatt kapta. Eleinte A Gibson ezzel szerelte a Les Paul-jait.

-

Humbucker:

A single coil megduplázott verziója, annyi titokkal, hogy a két hangszedő nem egymás után helyezkedik el, hanem egymással szemben. Ez teszi lehetővé azt, hogy kioltsák egymásban azt a zajt, amit egy darab single coil önmagában produkál. Persze ez az eljárás sokkal bonyolultabb, de az mind százaz fizika, amit nem tartok ide valónak... :) Röviden ez a humbucker működési elve, ami alapján a nevét is kapta az "It bucks the hum" jelmondatból. Hangja testesebb és orrosabb mint a single coil-é, jelszintje nagyobb, de a magasai tompábbak. Szintén a Gibson által lett elterjedt, de a Fender is sokszor használta már.

-

Single Bucker:

Egyszerű humbucker, annyi különbséggel, hogy helytakarékos módon megoldották, így befér egy single coil méretű vájatba is... Minden jellemzőjében megegyezik a nagy humbucker-el, csak mivel a tekercsek távolsága más, így a mezúra felharmonikus csomópontjaihoz képest is más lesz a helyzetük, ezáltal a hangjuk is, viszont sokkal fókuszáltabb hangot képeznek.

-

Mini humbucker:

A hagyományos humbucker és a singlebucker közti átmenet. Mindenben megegyezik a hagyomáányos humbucker-el, csak a singlebucker jellemzőit viseli, így tonális eltérések vannak a három között, mivel három különböző tekercs méret, három különböző helyzet a mezúrán, így három különböző hangkarakter is.

-

Noisless single coil:

A noisless hangszedő egy single coil méretű, és annak kinéző humbucker. Tulajdonsága az, hogy a két tekercs egymáson helyezkedik el, így egy magas, de nem széles hangszedőt kapunk, minek single coil-hoz hasonló hangzása lesz, mert csak a felső tekercs mágnesei veszik a hangot, viszont két tekercs dolgozik egyszerre, így a zajt is kioltják, illetve fókuszáltabb és nagyobb jelű hangot is generál mint a single coil. A noisless lényegében az átmenet a single coil és a single pucker között...

-

Sustainer:

Egy single coil egy kis csavarral. Személyesen még nem volt vele szerencsém találkozni, viszont állati dolgokra képes. Ez a hangszedő kicsit a P90-re hasonlít felépítésben, mivel egy single coil egy széles tekerccsel, viszont hagyományos single coil méret, és hatalmas mágnes kell neki. Általában a második oktáv alatti felharmonikus csomópont alá szokták helyezni, és általában úgy működik, hogy a gitár egy másik hangszedőjének hangja átfut egy mikro erősítő áramkörön (a gitáron belül), ami továbbítja a felerősített elektromos jelet a suistainer hangszedőnek, ami így mágneses vibrációt hoz létre a húr alatt azon a frekvencián, amit előtte a másik hangszedő felvett a húr által. A mágneses tér visszarezgeti a húrt ami eredetileg azt a jelet generálta, és így egy ördögi kör kezdődik, ami egy folytonosan kitartott hangot eredményez. Lehet kicsit zavaros a megfogalmazásom ezügyben bár maga a technikája is elég bonyolult. Rövidre fogva csak annyi a lényeg, hogy ez a hangszedő nem hangot vesz, hanem rezgeti a húrt a mágneses tér segítségével, így addig tart a gitár hangja, amig tartjuk a bundon a kezünket. :D 

Az ábra talán segít megérteni eme működési elvet. B-ből megy a megpengetett húr jele a C-be, ami azt felerősíti és továbbítja A-nak, ami meg visszarezgeti a húrt. Ott pedig kezdődik előlről a kör...

-

Midi hangszedő:

Lényegében egy singlebucker, csak túlbonyolítva. Ez a hangszedő, egy "fogvájó" méretű csík, melyen húronként van beépítve egy teljesértékű humbucker egység. Ez a kis kütyü (ami lényegében hat darab humbucker egy foglalatban) a felvett analóg jelet egy szintetizátor agynak továbbítja egy 13 pontos kábelen keresztül, amit az digitális jellé alakít, amivel így MIDI-zni tudunk. 

Roland GR -55 gitár szintetizátor agy

(Csak az ilyen fajta szintetizátorokkal nehéz zenélni, mert gyakran nagy késéssel dolgozik a digitalizálása... viszont az analóg szintetizátor agyak nagyon jól dolgoznak ezzel a pickup-al, késés nélkül!) 

Ezt a hangszedőt pedig szigorúan a hídhoz legközelebbi részre kell tenni, mivel ott kapja a legkisebb amplitúdójú jelet, amivel jól tud dolgozni.

-

Piezo:

A piezo teljesen más világ mint a fent említett hangszedők... ez a típus leggyakrabban az akusztikus gitárok kihangosítására szolgál. Működési elve egyszerű... a mechanikai rezgéseket jellé alakítja, amit továbbít az erősítőnek, ami így hangként szólal meg. Általában a húrláb alá szerelik be, mivel itt tudja legjobban felvenni a rezgéseket. Emiatt a működése miatt sokkal szebben és élethűbben tudja utánozni az akusztikus gitár csilingelő, fás hangját, mint egy single coil, de meg kell hagyni, így sem olyan eredeti mint egy igazi akusztikus gitárnak a saját hangja... 

Szokták továbbá tömör testű (például elektro-klasszikus) gitárok megszólaltatására is használni, de még MIDI-zésre is, de utóbbinál húronként van egy piezo a húrlábban, pont mint a MIDI pickup esetében... 

Széleskörű használatából kifolyólag rengeteg fajtája létezik, eltérő méretekkel és formákkal:

Fedlap alá szerelhető piezo

Fedlapra szerelhető piezo

Húronkénti piezo

-

Rengetegféle hangszedő létezik még, de most csak a leggyakoribbakat említettem meg. Fontos megjegyezni viszont, hogy nem minden hangszedőt lehet akárhova pakolni, mivel vannak amik csak nyakhoz jók, vannak amik csak hídhoz, vannak amik mindkettőhöz... Vannak aktívak és passzívak, de erről majd egy másik bejegyzésben fogok beszélni. Az sem mindegy, hogy a hangszedő fedele melyik tekercs mágneseit takarja... ezek mind fontosak. Hangszedő vásárlásnál azt is figyelembe kell vennünk, hogy az új hangszedő sem hangosabb-, sem halkabb nem lehet a meglévőnél, mert így kiegyenlítetlen lesz a gitár hangereje, akármennyire is tologatjuk őket le meg fel a hangszedő keretben. Azt is meg kell nézni, hogy a gyártó milyen típusú fákhoz ajánlja az adott hangszedőt, mivel a fa tónusát nagyon megváltoztathatja a belé szerelt hangszedő. Nem tudja teljesen megváltoztatni, de fontos frekvenciákat vághat ki, amire lehet, hogy szükség lenne, de akár olyan frekvenciákat emelhet ki, amik nem tesznek jót a hangjának... Továbbá az is, hogy a humbucker típusú hangszedők felezhetőek-e, mert akkor single coil-ként is lehet őket használni lefelezve... ezt hívjuk coil-split-nek angolul.

A harmadik részben az erősítők színes világáról fogunk beszélni, amit itt tekinthetsz meg. :) Minden jót, és további jó olvasást kívánok!