Régen volt már, hogy elindítottam ezt a sorozatot, így hát időszerűnek tartottam a folytatását. A mai részben egy - még külföldön is különlegességnek számító - gitárról lesz szó. Ez a gitár az 1990-ben-, Dél-Koreában gyártott KJ 640-es modellje a Samick cégnek.
Véleményem:
Bár ez csak egy sima superstrat típusú gitárnak tűnik, Én úgy gondolom, hogy ez a gitár egy elég jól kigondolt modell (kivétel a húrlábat, de erre majd kitérünk...). De véleményem szerint, összességében ez a gitár felér a japán gyártású Jackson-ok szintjére. A faanyagfok minősége és megmunkálása erre utal, már első ránézésre is. Hát még a hangja... :) A gitár teste éger, egy tigris mintás juhar toppal, juhar nyakkal és rózsafa fogólappal. Faanyag válogatás szempontjából nagyon jól megtervezett hangszer, mivel az éger test alapvetően kiegyensúlyozott hangot kölcsönöz a gitároknak, hát még mikor egy gyönyörű mintás top is van rajta, még ad is neki egy plusz fényt.
(Ha lemaradtál a faanyagokról szóló részről, akkor itt tekintheted meg.)
Elektronikát illetően nincs túlbonyolítva. A hídnál egy passzív-, felezhető-, gyári humbucker hangszedő található, a nyaknál pedig egy szintén gyári single coil-lal van szerelve. Egy 3 állású pickup váltó kapcsoló, 1 hangerő-, es egy hangszín potenciométer, és egy mikrokapcsoló, amely felezi a humbucker-t.
(A hangszedőkről szóló bejegyzésemet itt olvashatod.)
A berakásai kicsit hajaznak a Jackson cápafogaira, de közelről szemügyre véve azért más. :)
A mechanikai szerelvényeket illetően meglehetősen vannak kétségeim afelől, hogy jó döntés volt ez a konstrukció így... A jó minőségű fa, és igényes megmunkálás kára válik, a gyenge minőségű-, alsó satu nélküli licence Floyd Rose húrláb, melynek élei szörnyen megtudnak kopni... a hangolást ugyan profin tartja nyenyerézés nélkül, viszont a megkopott élek nem állnak stabilan a tönkcsavarok vájataiban, így könnyen megtörténhet, hogy akár 2 pozícióban is megállhatnak a használatot követő elengedéskor, függően a mozdulat irányától.
- Röviden és egyszerűen... ha feszítek a húrokon, negyed hanggal magasabb lesz az egész gitár hangolása elengedéskor, mert nem ment vissza a helyére az él. Ha viszont közvetlen ezután lefelé nyújtom a húrokat, visszaáll minden a helyére. Ez annak köszönhető, hogy a húrláb élei kopottak, és ezáltal egy kis holtjáték keletkezik a tőcsavar vájata és az alkatrész éle között... -
Bár egy közel 30 éves tremolo-tól ne várjunk már csodákat, főleg, hogy fény korában sem volt egy felső kategória... :)
A kulcsok viszont meglepően jól teszik a dolgunkat, és még lágy is a forgásuk.
Összegzés:
Bár lelombozó lehet sokak számára egy beteg Floyd Rose, de aki nem Kerry King-et megszégyenítő nyújtásokra akarja használni ezt a gitárt, annak ez nem ronthatja el a hangszer összképét... Egy nagyon jól kidolgozott-, jó minőségű- és gyönyörű instrumentumról beszélünk, mely hangilag a legtöbb stílusban megtalálja a helyét.
És most jön a vicc helye... érdekes dolog az, hogy a Samick 1990-ben legyártotta ezt a modellt ezzel a fejformával, viszont a 2017-ben a Washburn ugyan ezzel a fejjel dobta piacra a Solar Guitars névre hallgató típusait csak tükrözve, melyeknek Ola Englund, a híres You Tube gitáros volt a megálmodója. Vajon ki plagizált? :)
Végül, de nem utolsó sorban... térjünk az anyagiakra. Igazság szerint nem tudom mennyi lehetett fény korában ez a gitár, de Reverb-ön összesen 2 darabot találtam belőle, az egyik 172-, a másik pedig 244 €-ért kelt el. Én az enyémet kereken 80.000 Forintért vettem egy vidéki hangszerboltban. Utóbbi olyan eset volt, mint mikor a térképeken nem szereplő kincses sziget egyik barlangjában van elrejtve a ládika... :) Olyan helyen botlottam belé, ahol nem is számítottam rá.
Ami a lényeg.... nagyon jó gitár, gyűjtői ritkaságú, ennek ellenére szörnyen olcsón hozzá lehet jutni, ha évtizedente felbukkan egy darab, valahol a nagy Világban...
Köszönöm, hogy végig olvastad! :) Jó gitározást kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése