Különlegességek a 2000-es évekből 1. rész: Fender Hot Rodded Texas Special Stratocaster

Ma egy interjú következik Pajor Sándortól, az Om Tronix kézműves effektpedálok készítőjétől. 

Egy olyan gitárról lesz ma szó, amit már régóta szándékoztam megemlíteni, ugyanis egy igazi kuriózum úgy kényelemre, mint hangra, de még gyönyörű is! Viszont annak ellenére, hogy én is játszottam már rajta és tudnék is róla hosszasan mesélni, most nem az én tollamból íródott az alábbi szöveg, ugyanis egyenesen Pajor Sándor történetét olvashatjátok a gitárjával kapcsolatban, vegyítve egy kis szakmai összefoglalóval- és jellemzéssel. :) Jó olvasást kívánok!

" Egy nagyon tudatosan megválasztott első számú hangszer

Többször álltam már életemben hangszer vásárlás előtt. Azt figyeltem meg, hogy ez a művelet többnyire érzelmi alapon megy végbe. Megfogan egy gondolat, miszerint „kell nekem egy Les Paul” és utána már az anyagi helyzet és a használt piac nyújtotta lehetőségek szintéziséből valahogy új hangszer birtokába jut az ember. Nem volt ez most sem nagyon másképp, kivéve, hogy a vásárlási szándékot megelőző agyalás hosszú és alapos volt, majd teljesen véletlenül szembe jött velem egy gyűjtői állapotban lévő hangszer, amely minden részletében az volt, amit kerestem.

Az alap az volt, hogy szeretnék egy USA standard stratocaster. Régi álmom volt egy amerikai strat, ismerem a hangját és szeretem. Mindig straton játszottam, van is egy mexikói darabom. Derék hangszer, csakhogy szinte soha nem használtam a hídi hangszedőt. Ha meg használtam, akkor jellemzően sok torzítással, és úgy már zavart a szimpla hangszedők alapzaja. Persze lehet ilyenkor hangszedőt cserélni, de én most új hangszert akartam. Egy olyat, amit minden zenei projectemben használni tudok, kényelmes, nem túl drága és kiváló hangja van.

Ha a hídi hangszedő nem lehet single coil, eszünkbe jutnak a HSS stratok. Nem csak a Fender gyárt ilyen hangszereket, sőt. Csakhogy mint mondtam, egy hangszer kiválasztása bizonyos szinten érzelmi alapon működik, úgyhogy marad a Fender. Léteznek HSS hangszedő kiosztású stratocasterek. Valamikor a nyolcvanas évek vége felé (az információ forrásaim nem egyeznek a pontos év tekintetében) jelent meg az első gyári HSS strat a Fendertől. Előtte csak házi, vagy jobb esetben hangszerészi beavatkozást követően lehetett HSS strathoz jutni. Az úttörő egyébként Van Halen volt, aki megkérdőjelezhető esztétikai megoldással szuszakolta be a humbuckert legendás hangszerébe.

Térjünk vissza a realitás talajára, és nézzünk körül az igazán elérhető áron kapható 10-20 éves amerikai stratok között! (Ezek annyira elérhetőek, hogy EU-n belül kb 700-1100 Euro között futnak, az Egyesült Államokban meg még ennél is olcsóbbakat is lehet lőni).

1996 és 2001 között gyártották a Fender Lonestar gitárokat, amik két vagy három darabból összerakott éger vagy kőris testtel és juhar vagy rózsafa fogólappal készültek. Ehhez a Fender Custom Shop Texas Special single coil hangszedői kerültek (akárcsak a korszak többi USA standard modelljébe), valamint egy Seymour Duncan Pearly Gates hangszedő. Egyébként minden más tekintetben megfelel a Lonestar egy USA standard modellnek. Ja nem minden tekintetben, a Lonestar kopólapja kolbászos vagy csillogós fehér volt.

A Lonestart a Hot Rodded Texas Special Stratocaster követte. Csak 2002 és 2004 között készült és mindössze két dologban különbözik elődjétől. Az egyik, hogy a fogólap szélét „betörték,” vagyis lekerekítették, aminek következtében az új hagszer is egy 25 éves sokat fogdozott nyak érzetét kelti. Ilyesmivel csak Custom Shop straton vagy valami igazi őreg relikvián láthatunk. A másik dolog, hogy a hídi hangszedő Seymour Duncan Pearly Gates plus modellre lett cserélve. Na, egy ilyen hangszer jött velem szembe. Makulátlan állapotban volt, három darabból álló éger test és rózsafa fogólap. Én mindenképp három darabból álló testet szerettem volna, mert akkor nincs a nyak csatlakoztatásánál illesztés a testen. Nincs semmi baj a két fából ragasztott testekkel, de nekem megnyugtató érzés, hogy ez éppen ilyen.

A hangszer a rockosabb fajta stratok közé tartozik. Harapnak a szimpla hangszedők, nagyon hozza a Steve Ray hangzást. A humbucker kifogástalanul működik együtt a szimpla hangszedővel, azaz a kettes állás is nagyon autentikus. A humbucker önmagában egy kicsit hangosabb, mint a single coil hangszedők, de vintage output PAF jellegű hangszedő, tehát nem pokolian hangos. Pár próba alatt mg lehet szokni, hogy a hídi hangszedő valami más, ami mellesleg picit hangosabb. De még mennyire más! Ez nem a klasszikus strat sound. Sok közép, torkos rock hang, ami tisztán is nagyon szép, de szó szerint kéri a torzítást.

Így lett hát nekem egy mindenre is jó workhorse stratocasterem, amit szerintem soha nem fogok eladni. A végén még egyszer hozzátenném, hogy egy hangszer vásárlása többnyire érzelmi alapon történik, ugyanis amikor csak meséltem (azaz nem hallotta a hangját) az egyik zenész barátomnak az új hangszeremről, akkor ezt felelte: „HSS strat? Hát végülis mindenki úgy b*ssza el az életét, ahogy csak akarja…” -"

Köszönet a témaötletért és az interjúért Pajor Sándornak! :)