Mivel kivétel nélkül az összes emberi kapcsolat alapja a kommunikáció, így szerintem még az első lépések közé tartozik a bemutatkozás is... Hogy ki is vagyok Én? Most elmondom!
Sevik Erol Edmond a becses nevem és a bejegyzés írásakor a SET (School of Entertainment and Technology) hallgatója vagyok, Média-Zeneszerző szakon. 13 éves korom óta zenélek, hajdanán zongorával kezdtem, de a nem megfelelő tanulási körülmények miatt könnyen elment a kedvem a zenéléstől. Évekkel később nagymamám megkérdezte tőlem, hogy érdekel-e még a zenélés. Nos, akkoriban nemigen hatott meg a gondolat, főleg a rémes zongora órák után... de végül a sok győzködés hatására, úgy döntöttem, hogy belevágok megint a zenei életbe. Ekkor merült fel a gitár gondolata, szintén nagymamám kezdeményezésére. Ez nem sokkal Karácsony előtt volt, így az ünnepek alkalmával kaptam is egy gitárt, hogy a második félévben megkezdhessem a zenei tanulmányaimat, klasszikus gitár szakon. Szerencsémre a tanárom konzervatóriumot végzett, jazz szakos zenész volt, így azért nem hivatalosan, de megtanított azokra a dolgokra is, ami nem volt a klasszikus gitár szak tananyaga. Ezért hálás is vagyok neki, mert engem abszolút nem érdekelt még akkoriban a klasszikus gitár, csak maga a hangszer, így mindenképpen elmen volna a kedvem ettől az insrumentumtól is, ha nem mutatja meg a többi útját a gitározásnak. Tanított nekem blues-t, rock-ot is. Végül a klasszikus, felbontott pengetésű- és a rock zenei vonal maradt meg az érdeklődési körömben.
Innentől a ujjakkal való játéknak oldalát magam fejlesztettem, a saját ízlésemre, így ágazott el ez egészen a mediterrán zenékig, amiket máig is játszom és írok. Ebben a stílusban vegyítem a felbontott, ujjakkal való pengetést a pengetővel való megszólaltatással. Ezen dalaim többsége egy ujjakkal pengetett ritmusgitárból és egy, vagy kettő, de esetenként három, dallamot játszó gitár díszítésével. Ezek a gitárok a leggyakrabban oktávolnak, vagy harmonizálják egymást, olykor a kettőt egyszerre is, ha hárman szólnak egyidejűleg.
A rock zenei vonallal is hasonló dolog történt, de itt azért kicsit változatosabban. Eleinte csak ismerkedtem a stílus alapköveivel. Ebben nagy szerepet töltött be nálam a hard- és glam rock-ot játszó Bon Jovi zenekar. Megfogott a dallamviláguk és a hangulatuk - a volt gitárosuk, Richie Sambora riff technikája, amire mindig is az volt jellemző, hogy nem nehéz, de mégis jól hangzik -. Ez számomra nagyon befolyásoló volt, mivel akkor még tapasztalatlan voltam és ügyetlen, az Ő számaikat gyakorolva és játszva viszont mindig volt sikerélményem és ösztönzésem arra, hogy jobb és jobb legyek. Máig is a gyerekkorom jut eszembe ha hallok egy Bon Jovi számot.
De nincs ez másképp a Metallica zenéivel sem. Szintén egy meghatározó zenekar volt a fejlődésemben, mivel Ők vittek bele a metal zene világába. James Hetfield riffjei rengeteget változtattak a stílusomon. Máig sem tudom levetkőzni a Metallicás múltamat a folytonos down picking miatt, de számomra olyan létszükségletű tényezővé vállt ez a pengetési mód a metal-ban, mint a lélegzetvétel a mindennapokban.
Idővel már a Metallica dalain belül is az egyre keményebb zenék felé vettem az irányt, így a Bon Jovi jellegű hangulat hamar semmissé vállt az életemben. Bár kiemelném, hogy egy zene brutalitása nálam sosem volt egyenlő a dallamosság kigyilkolásával. Nyilván a félhangok kombinációja a gyors és pattogós ritmusokkal egy durvább hangulatot idéz elő a hallgatóban, de mindig is arra törekedtem, hogy a durvaságot egyenlő szintre emeljem a dallamossággal. Így bármennyire is durva dalokat hallgatok, máig is az az alapvető, hogy az dallamos metal, és azt is játszom. Így a thrash metal világából szépen lassan átcsöppentem a power metal mesés völgyei közé, sárkányokkal harcolni, hogy megmentsem a királyságot. Na jó, elragadtattam magam... :D de a lényeg, hogy nagyrészt ebben a zenei stílusban találtam meg a legtöbbet, amire én egy zenében vágytam. Gyorsaság, keménység, dallamosság, fantasztikus témák... Noha a power metal nem a durvaságáról híres, hiszen ott van a "Happy Metal" elnevezésű alfaja (ami nagyon nem a szívem csücske amúgy...), de azért jó pár power zenekart feltudok sorolni, akik szépen vegyítették a durvaságot a dallamossággal.
Ezek közé tartozik a Sabaton, akikről elmondhatom, hogy az egyik olyan zenekar az életemben, akinek a legtöbbet köszönhetem, úgy zenészként, mint a magánéletemben. Rengeteg akadályon segített már át a zenéjük, minden téren. Sosem felejtem el a napot mikor rátaláltam a zenekarra. Az iskolában az 1. Világháborúról tanultunk és az internetről próbáltam keresni anyagot. Mikor a Gallipoli-i csatának néztem utána részletesebben, feldobta a kereső a Cliffs Of Gallipoli című számukat. Az első pár taktus után beleszerettem a zenekarba, a menetelős ütemeikbe, a dallamos vonalvezetésükbe... Nem utolsó sorban nekik köszönhetem azt, hogy elkezdtem zenéket írni, mert Ők ihlettek meg.
Pontosabban Oskar Montelius, a volt gitárosuk, akinek a szólói váltak a múzsáimmá. Elmondhatom, hogy Ő volt az első igazi példaképem a gitáros pályám során, mivel nála éreztem először azt, hogy olyat akarok produkálni, mint valaki akire én felnézek.
Őt követte Chris Rörland, miután váltotta Oskar-t a Sabaton-ban. Megismerkedésem Chris-el a Sabaton 2013.március 22-ei, Budapesti koncertjén történt, mikor is a koncert megkezdésekor besétált a színpadra a gyönyörű, szinte sötétben is látható, fehér színű Caparison Custom Delliger 7 gitárjával. Az a pillanat örökre bennem él tovább, azóta is. Mikor meghallottam azt, hogy milyen átéléssel játtsza Oskar szólóit, hogy minden hang él a keze alatt... lenyűgözött a játéka és az, hogy később milyen szólókat írt az új albumokra...
Máig is Chris az, akire a legjobban felnézek, akire azt mondhatom, hogy olyan szeretnék lenni mint Ő! Ezért is teszek meg mindent, hogy felérhessek hozzá... Éjt nappallá téve képezem magam, hogy jobb legyek. Emellett sok éves várakozás után meg is valósult az egyik álmom, ugyanis 2017. tavaszán szembe jött velem egy Caparison TAT2, amire éppen akkor keret is volt. Egészen a 2013.03.22-ei Sabaton koncert óta az volt az egyik legfőbb vágyam, hogy nekem is lehessen egy saját Caparison-om mint Chris-nek, mert ezzel is egy lépcsőfokkal közelebb érezhetem magam a célomhoz, hogy olyan gitáros lehessek mint Ő!
Ugyan kevesebbet tudok mondani róla, de aki még meghatározó szerepet töltött- és máig is tölt be nálam, az Yngwie Malmsteen. Számomra mindig is a Világ egyik legjobb gitárosa volt, és az is lesz, annak ellenére, hogy sokan nem szimpatizálnak vele. Tény, hogy érdekes egy modora van, de ez nem változtat azon a tényen, hogy többszörös bund sorozatgyilkos alak. Szerintem Ő maga a neo-classical metal zenei stílus megalapítója, mindenképpen elismerésre méltó a múltja, a technikája, és az a gyorsaság amivel ezeket a technikákat el is játssza nekünk!
De visszatérve a zenei stílusokhoz... vagy inkább stílusaimhoz? Mint említettem, előszeretettel keverem a kemény- és a dallamos zenét, ehhez társult a sokéves tapasztalatgyűjtés, a tanulás és a komponálási kísérletek, amiknek során kialakult nálam egy bizonyos standard, ami alapján keverem a stílusokat a saját szerzeményeimben. Ez úgy szokott kinézni, hogy a fő hangulatot a heavy-, thrash-, és power metal alapjai adják. Legtöbb esetben a riffelésekben szoktam alkalmazni őket, de szólók és refrének alkalmával a power metal a domináns. Ezeket olykor színezni szoktam keleties hangzású-, flamenco- és neo klasszikus skála menetekkel, de előfordult már az a hibrid megoldás is, hogy kalóz metal-nak indult egy dal, aminek metalcore hangulatú refrénje lett.
Akik inspiráltak a rock/metal zenei vonalon: (a hangsúlyosabbakat kiemeltem)
Richie Sambora (Bon Jovi), James Hetfield (Metallica), Oskar Montelius-, Chrish Rörland-, Thobbe Englund (Sabaton), Yngwie Malmsteen, Dragonland, Power Wolf, Iced Earth, Halloween, Hammerfall, Sonata Arctica, Blood Bound, Victorius, Battle Beast, Dragonforce, Delain, Amaranthe, Eluveitie, Equilibrium, Ensiferum, Korpiklaani, Alestorm, Trivium, Stratovarius, Judas Priest, Skull Fist, Slayer, Suicidal Angels, Chronosphere, Evile, Kreator, Violator, Vio-Lence, Dr. Living Dead, Revocation, Arch Enemy, Motionless In White, As I Lay Dying, In Flames, Killswitch Engage, Bullet For My Valentine, Linkin Park, Evanescence, Three Days Grace.
A Latin balladás vonalnál nincsenek ekkora bonyolítások, főként a Scorpions és Metallica szerű balladákhoz hasonlítanám őket, de itt aligha jelenik meg torzított gitár, ha van is, csak a fő dallamot játssza, mint egy szóló, a tiszta akkordozásra, az akkordmenetek meg gyakran színezve vannak flamenco-s hangulatú hangközökkel.
Akik inspiráltak ebben a műfaj "létrehozásában":
Metallica, Guns 'n Roses, Skid Row, Pokolgép, Scorpions, Szűcs Antal Gábor (aki a tanárom is volt évekig)
A szerzeményeim rögzítése nekem egy külön életvitel... értendő ez jó meg rossz értelemben is. Nyilván anyagilag nem a legkifizetődőbb a házi stúdiózás, de a sok munka és fáradalom mellett viszont nagyon szeretem csinálni. Rengeteg türelem kell hozzá, de kevés jobb érzés van annál, mikor az ember hosszas munka után, hátradőlve meghallgatja a saját szerzeményét, mintha Ő lenne a hallgató... felbecsülhetetlen érzés. Ezért is fogom a Média-Zeneszező szak után, szintén a SET School-ban elvégezni a Hangmester szakot, hogy a továbbiakban, professzionális módon tudjak a szakmámban működni.
A házi stúdió kezdete (2017-18)
A Gitár Sarokról... a Gitár Sarok - házi műhely- és házi stúdió a saját kis"vállalkozásom". Szükségletből indult, ami hobbivá vállt, később rájöttem, hogy munkaszerűen is szívesen végezném. Idővel létrehoztam egy Facebook oldalt és egy weblapot, ahová elkezdtem kiposztolni azokat a hangszereket, amiket szervizeltem.
Eleinte csak egyedül dolgoztam, mint Gitár Sarok - házi műhely, és ekkor még csak hangszerbolti hatáskörű szervizelésekkel foglalkoztam. Később viszont egyesítettük erőinket pár profi kollégával, így megalakult a Gitár Sarok manufaktúra, ahol mára custom made hangszerek is meglátják a napvilágot.
Mind ennek ellenére a Gitár Sarok - házi műhely és házi stúdió továbbra is változatlanul üzemel, csak immáron rendelkezünk két külsős műhellyel is, ami a hangszerészeti beavatkozásokat- és a hangszer készítéseket lehetővé teszi.
Munkám jellemzői, hogy a házi műhelyben mivel egyedül dolgozom a hangszereken, ezért előre egyeztetett időpont alapján, még az időpont napján elvégzem a kisebb munkálatokat az illető gitárján, mikor azt elhozza nekem, ezáltal egyszerre csak egy hangszeren dolgozom, egy adott időintervallumon belül. Ezalatt az idő alatt az ügyfél akár végig is nézheti a munkát, amennyiben szándékában áll.
Értelem szerűen viszont egy komolyabb munkálathoz itt kell hagynia az ügyfélnek a hangszerét, mivel el kell szállítani a két nagy műhely egyikébe, ahol a kollégák eltudják végezni a szükséges hangszerészeti munkálatokat rajta.
A Gitár Sarok - házi műhely, házi stúdió és manufaktúra hivatalos weboldala
és Facebook oldala:
-
Munkámra garanciát vállalok! A munkák megkezdését megelőzően 5 évig gyakorltam saját hangszereimen, és bár Hangszer javító mesteri bizonyítványom nincs, de több, a szakmában nevet szerzett profitól lestem el rengeteget az évek alatt és több neves fővárosi hangszerészet dolgozóitól is kaptam rengeteg szakmai tanácsot, akik mindig nagy szeretettel fogadtak, segítettek, magyaráztak, és ha kellett, saját hangszereimen meg is mutatták, melyik hiba esetén mi a teendő vagy, hogy egy gitárt hogyan kell szakszerűen szervizelni, beállítani. Noha mindig adódnak meglepetések, hiszen minden gitár más... Ebben a szakmában nem lehet mindenre felkészültnek lenni, mert olykor egy élet tapasztalata sem elég mindenre. 😉
Ez lettem volna én. Köszönöm, hogy végigolvastad és remélem elnyerte tetszésedet a blog. Ha nem szeretnél lemaradni a hangszer bemutatókról és összehasonlításokról, akkor íratkozz fel az izgalmas tartalmakért!
Minden jót, köszönöm, hogy benéztél! :)
