2018. október 26., péntek

Japán gitárok harca 2. rész: Caparison TAT2 kontra ESP M2

Ma egy újabb japán párharcot olvashattok, melynek szereplői a Caparison TAT2 és az ESP M2!

Ha lemaradtál volna az első részről, elolvashatod itt!

Caparison TAT2 kontra ESP M2!

-

- Caparison TAT2:
Mivel már a harmadik bejegyzésemben szerepel, így csak röviden említem, ha esetleg olyan olvasó elé kerülne az olvasmány, aki ezt olvassa elsőként... Éger test, 3 részes, átmenő juhar nyak, ében fogólap, Schaller licenced Floyd Rose húrláb, Caparison PH hangszedők, Gotoh hangolókulcsok.



A véleményemet róla elolvashatod itt, meg itt!

-

ESP M2:
A forma szerintem nem idegen senkinek sem, az ESP egyik meghatározó modelljéről beszélünk sőt, szerintem teljesen egyenértékű a Horizon-nal, melyről már írtam itt. Márcsak azért is ismerős lehet sokaknak, mivel a Metallica gitárosa, Kirk Hammett Singature szériája, a KH ebből a modellből lett kifejlesztve, nem utolsó sorban Jeff Hanneman ✝, a Slayer volt gitárosának signature szériaja is, a JH
Éger test, 3 részes, átmenő juhar nyak, EMG- 81 és 85 hangszedők, Original Floyd Rose húrláb, Gotoh hangolókulcsok.


ESP M2

ESP Kirk Hammett signature

ESP Jeff Hanneman signature
-

Caparison TAT2 Vs. ESP M2:

Két nagyon hasonló hangszerről beszélünk, mivel szemmel láthatóan mindkettő alap ötletét a Jackson Soloist SL2H-ból merítették, s mivel azonos az anyjuk (apjuk, kinek melyik...), így az utódok sem nagyon térnek el egymástól. Anyaghasználatban és felépítésben megegyeznek, mindössze a már többször is említett, nyakív különbség számottevő. A TAT2 nyaka ívet zár be a testével, mint egy Les Paul esetében, csak nem olyan nagy a szög. Ezáltal a tremolo test feljebb van, a testen kívül helyezkedik el, így jobban lehet rángatni. Hangkarakterre viszont nagyon különböznek. A TAT2 főként a mély és közép tartományokban erős, míg az M2 leginkább a magasakban, de közepe és mélye is van neki bőven, viszont szolidan, a magasak mögött.



Különbségek:

TAT2: Schaller licenced Floyd Rose húrláb, felezhető Caparison- Ph-f- és PH-R hangszedők, ében fogólap.

M2: Original Floyd Rose húrláb, aktív EMG 81 és 85 hangszedők, rózsafa fogólap.

Véleményem:

Két teljesen modern hangú metal gitárt vetünk össze, így szerintem ez az egyik legigazságosabb párbaj a blog történetében. Nyilván az elektronika mássága rengeteget változtat a két gitár hangja között, de kiindulva abból, hogy szinte azonos faanyag, azonos jellegű szerelvényekkel, így könnyű őket szembe állítani. Véleményem szerint a TAT a nagyobb húzóerejű, riffekkel teli zenébe jobban illik, a sok mélye és közepe miatt egy igazi varacskos disznó, nem mellesleg a Caparison PH hangszedőknek igen nagy a dinamikájuk! Mélyre hangolva igazi gyilkos fegyver, standard E hangolásban pedig egy nagyszerű moder power- esetleg moder heavy metal hangszer. Az M2 ebben másabb. A sok magasa miatt inkább egy megvalósult szóló hangszer. Ebben segíti az aktív EMG, ami miatt még kompresszáltabb hangja is lesz a TAT dinamikusságával szemben. Ez kétélű fegyver, a riffelgetéskor elvész a dinamika, viszont egy sok hangból és gyorsan pengetett szólónál minden hang egyformán kivehető lesz. Nem utolsó sorban egy csöves erősítőn keresztül mindig agresszívabb és harapósabb egy aktív hangszedős gitár jele, a jelszintet is megemeli, ezzel a torzítás fokát is. Aki nem extrém high gain kedvelő, annak over drive- és kompresszor pedál mellőzésére tökéletes egy aktív hangszedő pár! Végeredményben én az M2-t a thrash- és szintén a modern power metal-ban tudnám elhelyezni.
Végszóként pedig, értékállóságukról... A Caparison nyer, mint legtöbb esetben... (2018-as árak)


Új áruk:

TAT2: 940.000 Ft - M2: 819.000 Ft.

Használt piaci áruk:

TAT2: 650.000 Ft - M2: 400.000 Ft.

-

Nekem személy szerint mindkettő bevált, mivel mindkettő egy olyan etalon hang számomra, amik nélkül nem tudnám elképzelni az életemet. Mindkét hangszer megfordult a kedvenc zenekaraim gitárosainak palettáján, rengeteg- stúdió felvételt ezekkel játszottak fel, és koncertet tartottak már ilyen gitárokkal, tehát a mindennapjaim része ez a két hang! :)

ESP M2:



Caparison TAT2:



2018. október 25., csütörtök

Mit ajánlok? 1. rész: Dunlop kezelőszerek


Azzal kezdeném az egészet, hogy ez nem termék bemutató, minössze a saját véleményemet írom le egy adott termékcsaládról a tapasztalataimra és az elégedettségemre építve! Jó olvasást kívánok!

-

Sokan feltették már nekem a kérdést miszerint: "Használsz a fogólap kezelésére valamilyen hidratálószert, vagy citromolajat?". A válaszom: IGEN!
Nagy többséggel szerintem a gitárosok ismerik a Dunlop termékeit, ezen belül is a tisztító- és felület kezelő szereit. A Dunlop gyárt wax-ot, test tisztítót, húrtisztítót és miegymást, de most csak egy párat emelnék ki ezek közül.



Dunlop 6554 citromolaj:
Egy egészen kis barátságos üvegcsét kapunk a pénzünkért, és meglehetősen sok is benne az anyag, a bruttó 1990 forintos árához képest, kiindulva abból, hogy cseppekben mérhető az a mennyiség, amennyit felhasznál belőle fogólap ápoláskor egy átlag gitáros, aki feltételezhetően nem hangszer gyüjtő... ha mégis az, neki egy üvegcse persze aligha lesz elég... 




De eltértünk a tárgytól... Kicsi, mégis takarékos, jó áron kapható, és még az illata is finom! A csomagolás áttetsző-fehér műanyag, benne egy sárga löttyel, aminek citrom illata van... A kupakját levéve egy vatta betétes fejet találunk, mely arra szolgál, hogy azzal oszlassuk szét a szert a fogólapon. Az üvegcse szájába beépített adagoló szelep megkönnyíti a használatát, csak rá kell nyomni a fogólapra finoman, és a szelep kinyílik, ezzel szabadon engedve a folyadékot, ezzel benedvesítve a vatta fejet, amit így végighúzva a fogólapon, hidratálhatjuk vele azt!


Véleményem:

Hivatalosan fogólap tisztító- és ápoló szer. Én csak az utóbbira esküszöm, tisztítani még nem sikerült vele... Viszont fogólap ápolására az egyik legjobb szer amit ismerek! Megfelelő környezetben tartott gitár fogólapját évente egyszer, maximum fél évente esedékes vele átkenni, finoman áthúzgálva rajta a vattafejet.

-

- Dunlop 6582 folyékony húrtisztító:
Ugyan azzal az árral, és azzal a barátságos megjelenésű kiszereléssel találkozunk, mint a citromolaj esetében, csak itt már fekete műanyag üvegcsét kapunk, benne egy átlátszó, tipikusan kemikálé szagú folyadékkal. A használata "hasonlóan bonyolult" mint a citromolajé, hiszen ebben is helyet kapott egy vatta fej és egy adagoló szelep, hogy segítsék a munkánkat. A vattafejet rányomjuk gyengéden a kezelni kívánt húrra, majd a benedvesített vattafejjel eloszlatjuk a tisztítószert a húron. Ezt megismételjük a további húrokon, majd pár perc várakozás után, határozott mozdulatokkal, egyenként végig töröljük a húrokat egy műszálas (lehetőleg tiszta) ronggyal. 

FONTOS! A húrt mindenképpen érje körbe a rongy a törölgetés folyamatán, hiszen csak így tisztul meg a fogólap felőli oldala is!


Véleményem:

Számomra eléggé bevált a szer, bár rozsdásodás kezelésére már nem ajánlom, azzal nem bánik el. Mondjuk a cég nem is állítja, hogy arra való lenne, hiszen hivatalosan ez csak egy húrtisztító. Az alapvető piszkokkal, beszáradt izzadtsággal, vagy mikroszkopikus bőrdarabokkal viszont nagyon is kíméletlen, el sem hinné az ember, hogy egy eltompult húr hangján mennyit segít. Aki használta már, de mégsem sikerült megkedvelnie, annak figyelmébe ajánlom a Chrome Frets márkájú húr- és bund tisztítószert. A csomagolása tartalmaz egy extra szivacsot, ami a szer használatához javasolt. Talán a grátisz szivacs "jobban meggyőzi" a vevőt. :) De a szarkazmust félretéve, garantáltan nem fog csalódni abban sem, ahogyan a Dunlop 6582-ben sem lehet! Mindkettő egy nagyszerű húrtisztító, összehasonlítani őket nem érdemes! A későbbiekben a Chrome Frets-ről arról is tervezek majd egy olvasmányt készíteni.

-

- Dunlop 6524 fogólap- és bund tisztító:
Árban és kinézetben itt sincs nagyon különbség, csak itt az előző sárga és kék cetlivel ellentétben, a 6524 barna papírkával bír! Megjelenésre- és orr irritáció fokra megegyezik a húrtisztító testvérével, viszont itt nem vattafejes megoldással találkozunk, hanem szórófejessel. Pár pumpálás után már spriccelhető is az anyag... ;) Persze a fogólapra. Igény szerint minden bundközre, vagy csak kettesével, hármasával spricceljünk belőle, majd egy tiszta, műszálas törlőronggyal dörzsöljük végig a fogólapot és a bundokat, főleg ott, ahol a legtöbb szennyeződés látszik. Ezt követően garantáltan nem lesz tiszta a műszálas rongy! 

Véleményem:

Szerintem aligha van párja a piacon, aki versenyképes vele. Sok márka gyárt ilyen szereket, de nem ilyen jókat... A 6524, ismertebb nevén 01 az egyik legjobb fogólap tisztító amit ismerek, vegyétek és használjátok bizalommal!
(A 01 elnevezés abból ered, hogy ez egy 2 lépéses fogólap kezelés első fázisa, de erről bővebben szót ejtek majd egy másik bejegyzésemben.)

-

A következőkben bemutatom majd a többi fantasztikus Dunlop kezelőszert, melyek megkönnyítik a gitárosok mindennapjait! Addig is kellemes használatukat kívánom! :)

Köszönet a téma ötletért Szűcs András, gitárosnak!





Japán gitárok harca 1. rész: Caparison TAT2 kontra ESP Horizon FR2

Mint a cím is mutatja ma két, méltán híres gitárt fogunk összehasonlítani. Amennyiben lemaradtál a "Valóban olyan jó a Caparison, vagy csak hype?" című tanulmányomról, mikndenléppen tekintsd meg itt, mielőtt nekifutnál ennek az olvasmánynak!

Caparison TAT2, kontra ESP Horizon FR2, ma összecsapnak!



- Caparison TAT2:
Gondolom a márkát senkinek sem kell bemutatnom, de ha mégis, röviden: A Caparison-t 1995-ben alapították, az annak idején Jackson - Charvel cég japán fejlesztői, miután kiváltak az anyacégből. De visszatérve a TAT2-re...
Igen mutatós, nem mindennapi megjelenésű superstrat-ról van szó. Minden darab egyedileg, kézzel festett hangszer, így nincs két egyforma! Ez olykor szerencsés is, főleg mikor be kell azonosítani egyet... (A megvételekor ez volt a bizonyítványa az enyémnek arról, hogy a Tankcsapdás Cseresznyéé volt az előttem lévő gazdája előtt, mivel a koncertfelvételek közeli képein jól látható a gitár mintázata... :) ). Schaller licenced Floyd Rose húrlábbal- és felezhető Caparison PH hangszedőkkel szerelt, éger testű, 3 darabból álló, átmenő juhar nyakú, ében fogólapos, 24 bundos instrumentum, amit kimondottan harapós hang jellemez, mégis valahogy felfedezhető benne a lágyság szövete. Érdekes ellentmondás, nemde? Lehet, hogy ezt is csak akkor értjük meg, ha a fizikusok megtalálják az összefogó elméletét a kvantummechanikának... De komolyra fogva, sok méllyel és középpel rendelkező, kiütő hangű hangszer, márcsak a túltolt közép tartománya miatt is. Elkerülhetetlenül pont abban a tartományban szól, amit a metal gitárosok oly nagy szeretettel kivágnak, de pont emiatt szól annyira karakteresen (szerintem).




- ESP Horizon FR2:
Egy mindenkori etalon, maga a metal balta. Úgy hangra, mint megjelenésre, az ESP zászlóshajója (szerintem, de mindenki más szerint is, akivel eddig beszéltem róla). Éger test, 3 részes, átmenő juhar nyak, habos juhar fedlap, ében fogólap. Felezhető Seymour Duncan hangszedők, Original Floyd Rose húrláb, Gotoh zárt hangolókulcsok, 24 bund!



-

- Caparison TAT2 Vs. ESP Horizon FR2:

Anyaghasználatban szinte teljesen megegyezik a két hangszer, az egyetlen különbség köztük ebben a tekintetben az a Horizon habos juhar top-ja. Hangkarakterben is ilyen arányban azonosak, bár kijelenthetem, hogy a Horizon több méllyel és kevesebb középpel rendelkezik, míg a TAT a mély és a közép tartományban is egyaránt üvöltözik. - érdekes... - Felszereltségre szinte megegyeznek, Floyd Rose típusú húrláb, 2 darab felezhető humbucker, 24 bund.




Különbségek:

- Caparison TAT2: Caparison (Gotoh) hangholókulcsok, Caparizon- PH-F- és PH-R hangszedők, Schaller Licenced Floyd Rose húrláb.

- ESP Horizon FR2: Gotoh hangolókulcsok, Seymour Duncan- SHA-1 és TB-4 hangszedők, Original Floyd Rose húrláb, habos juhar top.


- Véleményem:

Két fantasztikus hangszerről van szó, eldönteni, hogy melyik a jobb, nem lehet, már csak azért sem, mert ugyan azt a minőséget kapjuk két külön áron. Hangilag nem ugyan olyanok, de sok a közös bennük. Játékérzetre is eléggé közel állnak egymáshoz, csak mint már említettem az előző Caparison-os bejegyzésemben, a TAT2 nyaka ívet zár be a testével, hasonlóan egy Les Paul-hoz, de nem olyan mértékben. Ez játék közben szinte észrevehetetlen, inkább konstrukciójábanban nagyon jelentős, mivel ezáltal kijjebb van emelve a húrláb a testből, a nagyobb fokú tremolo használat érdekében. Hogy melyik is az értékállóbb, azt nem lehet igazán megállapítani a nagy piaci árkilengés miatt... Boltban a Horizon megtalálható 600.000 forinttól, 817.000 forintig... Ez főként amiatt van, hogy egy nagyon régi modellről beszélünk, ami sajnos ebben a formájában már nem is létezik, mivel a japán ESP Standard Series gitárokat beleolvasztották az E II gyártásába, így standard szériás ESP Horizon sajnos már nem létezik... mint ahogy TAT2 sem készül már a Caparison műhelyben, csak a fiatalabbik testvére, a TAT Special. Itt viszont érdekesen mozgott az ár, mivel a típus kifutása után megemelkedett a bolti ár. 840.000-ről 940.000-re.

Bolti áruk:

- TAT2: 940.000 Ft - Horizon FR2: 600.000 - 817.000 Ft.

Használt piaci áruk:

- TAT2: 650.000 Ft - Horizon FR2: 450.000 Ft.

-

Mindenkire rábízom, hogy melyik gitár a szimpatikusabb neki, nekem mindkettő bevállt, mindkettőt imádom és mindkettőt használom is aktívan! :)

Köszönet Hajdú Zsolt, gitárosnak a téma ötletért!


2018. október 15., hétfő

Rólam és a Gitár Sarokról...


Mivel kivétel nélkül az összes emberi kapcsolat alapja a kommunikáció, így szerintem még az első lépések közé tartozik a bemutatkozás is... Hogy ki is vagyok Én? Most elmondom!




Sevik Erol Edmond a becses nevem és a bejegyzés írásakor a SET (School of Entertainment and Technology) hallgatója vagyok, Média-Zeneszerző szakon. 13 éves korom óta zenélek, hajdanán zongorával kezdtem, de a nem megfelelő tanulási körülmények miatt könnyen elment a kedvem a zenéléstől. Évekkel később nagymamám megkérdezte tőlem, hogy érdekel-e még a zenélés. Nos, akkoriban nemigen hatott meg a gondolat, főleg a rémes zongora órák után... de végül a sok győzködés hatására, úgy döntöttem, hogy belevágok megint a zenei életbe. Ekkor merült fel a gitár gondolata, szintén nagymamám kezdeményezésére. Ez nem sokkal Karácsony előtt volt, így az ünnepek alkalmával kaptam is egy gitárt, hogy a második félévben megkezdhessem a zenei tanulmányaimat, klasszikus gitár szakon. Szerencsémre a tanárom konzervatóriumot végzett,  jazz szakos zenész volt, így azért nem hivatalosan, de megtanított azokra a dolgokra is, ami nem volt a klasszikus gitár szak tananyaga. Ezért hálás is vagyok neki, mert engem abszolút nem érdekelt még akkoriban a klasszikus gitár, csak maga a hangszer, így mindenképpen elmen volna a kedvem ettől az insrumentumtól is, ha nem mutatja meg a többi útját a gitározásnak. Tanított nekem blues-t, rock-ot is. Végül a klasszikus, felbontott pengetésű- és a rock zenei vonal maradt meg az érdeklődési körömben.


Innentől a ujjakkal való játéknak oldalát magam fejlesztettem, a saját ízlésemre, így ágazott el ez egészen a mediterrán zenékig, amiket máig is játszom és írok. Ebben a stílusban vegyítem a felbontott, ujjakkal való pengetést a pengetővel való megszólaltatással. Ezen dalaim többsége egy ujjakkal pengetett ritmusgitárból és egy, vagy kettő, de esetenként három, dallamot játszó gitár díszítésével. Ezek a gitárok a leggyakrabban oktávolnak, vagy harmonizálják egymást, olykor a kettőt egyszerre is, ha hárman szólnak egyidejűleg.



A rock zenei vonallal is hasonló dolog történt, de itt azért kicsit változatosabban. Eleinte csak ismerkedtem a stílus alapköveivel. Ebben nagy szerepet töltött be nálam a hard- és glam rock-ot játszó Bon Jovi zenekar. Megfogott a dallamviláguk és a hangulatuk - a volt gitárosuk, Richie Sambora riff technikája, amire mindig is az volt jellemző, hogy nem nehéz, de mégis jól hangzik -. Ez számomra nagyon befolyásoló volt, mivel akkor még tapasztalatlan voltam és ügyetlen, az Ő számaikat gyakorolva és játszva viszont mindig volt sikerélményem és ösztönzésem arra, hogy jobb és jobb legyek. Máig is a gyerekkorom jut eszembe ha hallok egy Bon Jovi számot.



De nincs ez másképp a Metallica zenéivel sem. Szintén egy meghatározó zenekar volt a fejlődésemben, mivel Ők vittek bele a metal zene világába. James Hetfield riffjei rengeteget változtattak a stílusomon. Máig sem tudom levetkőzni a Metallicás múltamat a folytonos down picking miatt, de számomra olyan létszükségletű tényezővé vállt ez a pengetési mód a metal-ban, mint a lélegzetvétel a mindennapokban.



Idővel már a Metallica dalain belül is az egyre keményebb zenék felé vettem az irányt, így a Bon Jovi jellegű hangulat hamar semmissé vállt az életemben. Bár kiemelném, hogy egy zene brutalitása nálam sosem volt egyenlő a dallamosság kigyilkolásával. Nyilván a félhangok kombinációja a gyors és pattogós ritmusokkal egy durvább hangulatot idéz elő a hallgatóban, de mindig is arra törekedtem, hogy a durvaságot egyenlő szintre emeljem a dallamossággal. Így bármennyire is durva dalokat hallgatok, máig is az az alapvető, hogy az dallamos metal, és azt is játszom. Így a thrash metal világából szépen lassan átcsöppentem a power metal mesés völgyei közé, sárkányokkal harcolni, hogy megmentsem a királyságot. Na jó, elragadtattam magam... :D de a lényeg, hogy nagyrészt ebben a zenei stílusban találtam meg a legtöbbet, amire én egy zenében vágytam. Gyorsaság, keménység, dallamosság, fantasztikus témák... Noha a power metal nem a durvaságáról híres, hiszen ott van a "Happy Metal" elnevezésű alfaja (ami nagyon nem a szívem csücske amúgy...), de azért jó pár power zenekart feltudok sorolni, akik szépen vegyítették a durvaságot a dallamossággal.

Ezek közé tartozik a Sabaton, akikről elmondhatom, hogy az egyik olyan zenekar az életemben, akinek a legtöbbet köszönhetem, úgy zenészként, mint a magánéletemben. Rengeteg akadályon segített már át a zenéjük, minden téren.  Sosem felejtem el a napot mikor rátaláltam a zenekarra. Az iskolában az 1. Világháborúról tanultunk és az internetről próbáltam keresni anyagot. Mikor a Gallipoli-i csatának néztem utána részletesebben, feldobta a kereső a Cliffs Of Gallipoli című számukat. Az első pár taktus után beleszerettem a zenekarba, a menetelős ütemeikbe, a dallamos vonalvezetésükbe... Nem utolsó sorban nekik köszönhetem azt, hogy elkezdtem zenéket írni, mert Ők ihlettek meg.




Pontosabban Oskar Montelius, a volt gitárosuk, akinek a szólói váltak a múzsáimmá. Elmondhatom, hogy Ő volt az első igazi példaképem a gitáros pályám során, mivel nála éreztem először azt, hogy olyat akarok produkálni, mint valaki akire én felnézek. 



Őt követte Chris Rörland, miután váltotta Oskar-t a Sabaton-ban. Megismerkedésem Chris-el a Sabaton 2013.március 22-ei, Budapesti koncertjén történt, mikor is a koncert megkezdésekor besétált a színpadra a gyönyörű, szinte sötétben is látható, fehér színű Caparison Custom Delliger 7 gitárjával. Az a pillanat örökre bennem él tovább, azóta is. Mikor meghallottam azt, hogy milyen átéléssel játtsza Oskar szólóit, hogy minden hang él a keze alatt... lenyűgözött a játéka és az, hogy később milyen szólókat írt az új albumokra... 



Máig is Chris az, akire a legjobban felnézek, akire azt mondhatom, hogy olyan szeretnék lenni mint Ő! Ezért is teszek meg mindent, hogy felérhessek hozzá... Éjt nappallá téve képezem magam, hogy jobb legyek. Emellett sok éves várakozás után meg is valósult az egyik álmom, ugyanis 2017. tavaszán szembe jött velem egy Caparison TAT2, amire éppen akkor keret is volt. Egészen a 2013.03.22-ei Sabaton koncert óta az volt az egyik legfőbb vágyam, hogy nekem is lehessen egy saját Caparison-om mint Chris-nek, mert ezzel is egy lépcsőfokkal közelebb érezhetem magam a célomhoz, hogy olyan gitáros lehessek mint Ő!




Ugyan kevesebbet tudok mondani róla, de aki még meghatározó szerepet töltött- és máig is tölt be nálam, az Yngwie Malmsteen. Számomra mindig is a Világ egyik legjobb gitárosa volt, és az is lesz, annak ellenére, hogy sokan nem szimpatizálnak vele. Tény, hogy érdekes egy modora van, de ez nem változtat azon a tényen, hogy többszörös bund sorozatgyilkos alak. Szerintem Ő maga a neo-classical metal zenei stílus megalapítója, mindenképpen elismerésre méltó a múltja, a technikája, és az a gyorsaság amivel ezeket a technikákat el is játssza nekünk!


De visszatérve a zenei stílusokhoz... vagy inkább stílusaimhoz? Mint említettem, előszeretettel keverem a kemény- és a dallamos zenét, ehhez társult a sokéves tapasztalatgyűjtés, a tanulás és a komponálási kísérletek, amiknek során kialakult nálam egy bizonyos standard, ami alapján keverem a stílusokat a saját szerzeményeimben. Ez úgy szokott kinézni, hogy a fő hangulatot a heavy-, thrash-, és power metal alapjai adják. Legtöbb esetben a riffelésekben szoktam alkalmazni őket, de szólók és refrének alkalmával a power metal a domináns. Ezeket olykor színezni szoktam keleties hangzású-, flamenco- és neo klasszikus skála menetekkel, de előfordult már az a hibrid megoldás is, hogy kalóz metal-nak indult egy dal, aminek metalcore hangulatú refrénje lett.

Akik inspiráltak a rock/metal zenei vonalon: (a hangsúlyosabbakat kiemeltem)

Richie Sambora (Bon Jovi), James Hetfield (Metallica), Oskar Montelius-, Chrish Rörland-, Thobbe Englund (Sabaton), Yngwie Malmsteen, Dragonland, Power Wolf, Iced Earth, Halloween, Hammerfall, Sonata Arctica, Blood Bound, Victorius, Battle Beast, Dragonforce, Delain, Amaranthe, Eluveitie, Equilibrium, Ensiferum, Korpiklaani, Alestorm,  Trivium, Stratovarius, Judas Priest, Skull Fist, Slayer, Suicidal Angels, Chronosphere, Evile, Kreator, Violator, Vio-Lence, Dr. Living Dead, Revocation, Arch Enemy, Motionless In White, As I Lay Dying, In Flames, Killswitch Engage, Bullet For My Valentine, Linkin Park, Evanescence, Three Days Grace.


A Latin balladás vonalnál nincsenek ekkora bonyolítások, főként a Scorpions és Metallica szerű balladákhoz hasonlítanám őket, de itt aligha jelenik meg torzított gitár, ha van is, csak a fő dallamot játssza, mint egy szóló, a tiszta akkordozásra, az akkordmenetek meg gyakran színezve vannak flamenco-s hangulatú hangközökkel.

Akik inspiráltak ebben a műfaj "létrehozásában":

Metallica, Guns 'n Roses, Skid Row, Pokolgép, Scorpions, Szűcs Antal Gábor (aki a tanárom is volt évekig)


A szerzeményeim rögzítése nekem egy külön életvitel... értendő ez jó meg rossz értelemben is. Nyilván anyagilag nem a legkifizetődőbb a házi stúdiózás, de a sok munka és fáradalom mellett viszont nagyon szeretem csinálni. Rengeteg türelem kell hozzá, de kevés jobb érzés van annál, mikor az ember hosszas munka után, hátradőlve meghallgatja a saját szerzeményét, mintha Ő lenne a hallgató... felbecsülhetetlen érzés. Ezért is fogom a Média-Zeneszező szak után, szintén a SET School-ban elvégezni a Hangmester szakot, hogy a továbbiakban, professzionális módon tudjak a szakmámban működni.


A házi stúdió kezdete (2017-18)


A Gitár Sarokról... a Gitár Sarok - házi műhely- és házi stúdió a saját kis"vállalkozásom". Szükségletből indult, ami hobbivá vállt, később rájöttem, hogy munkaszerűen is szívesen végezném. Idővel létrehoztam egy Facebook oldalt és egy weblapot, ahová elkezdtem kiposztolni azokat a hangszereket, amiket szervizeltem. 


Eleinte csak egyedül dolgoztam, mint Gitár Sarok - házi műhely, és ekkor még csak hangszerbolti hatáskörű szervizelésekkel foglalkoztam. Később viszont egyesítettük erőinket pár profi kollégával, így megalakult a Gitár Sarok manufaktúra, ahol mára custom made hangszerek is meglátják a napvilágot.


Mind ennek ellenére a Gitár Sarok - házi műhely és házi stúdió továbbra is változatlanul üzemel, csak immáron rendelkezünk két külsős műhellyel is, ami a hangszerészeti beavatkozásokat- és a hangszer készítéseket lehetővé teszi.


Munkám jellemzői, hogy a házi műhelyben mivel egyedül dolgozom a hangszereken, ezért előre egyeztetett időpont alapján, még az időpont napján elvégzem a kisebb munkálatokat az illető gitárján, mikor azt elhozza nekem, ezáltal egyszerre csak egy hangszeren dolgozom, egy adott időintervallumon belül. Ezalatt az idő alatt az ügyfél akár végig is nézheti a munkát, amennyiben szándékában áll.


Értelem szerűen viszont egy komolyabb munkálathoz itt kell hagynia az ügyfélnek a hangszerét, mivel el kell szállítani a két nagy műhely egyikébe, ahol a kollégák eltudják végezni a szükséges hangszerészeti munkálatokat rajta.

A Gitár Sarok - házi műhely, házi stúdió és manufaktúra hivatalos weboldala
és Facebook oldala:


-



Munkámra garanciát vállalok!  A munkák megkezdését megelőzően 5 évig gyakorltam saját hangszereimen, és bár Hangszer javító mesteri bizonyítványom nincs, de több, a szakmában nevet szerzett profitól lestem el rengeteget az évek alatt és több neves fővárosi hangszerészet dolgozóitól is kaptam rengeteg szakmai tanácsot, akik mindig nagy szeretettel fogadtak, segítettek, magyaráztak, és ha kellett, saját hangszereimen meg is mutatták, melyik hiba esetén mi a teendő vagy, hogy egy gitárt hogyan kell szakszerűen szervizelni, beállítani. Noha mindig adódnak meglepetések, hiszen minden gitár más... Ebben a szakmában nem lehet mindenre felkészültnek lenni, mert olykor egy élet tapasztalata sem elég mindenre. 😉



Ez lettem volna én. Köszönöm, hogy végigolvastad és remélem elnyerte tetszésedet a blog. Ha nem szeretnél lemaradni a hangszer bemutatókról és összehasonlításokról, akkor íratkozz fel az izgalmas tartalmakért!

Minden jót, köszönöm, hogy benéztél! :)






2018. október 14., vasárnap

Tényleg olyan jó, vagy csak hype? 1. rész: Caparison Guitars


Sok embertől hallottam már a kételyt a Caparison gitárokkal kapcsolatban... Hát lássuk, hogy okkal tartózkodnak-e tőle! 😉

Caparison - Ibanez - Jackson márkák összehasonlító elemzése, avagy valóban olyan jó a Caparison, vagy csak hype..?

Az elemzés természetesen az én ízlésem- és tapasztalataim szerint készült, nem akarom senkire sem ráerőszakolni a véleményemet, és nem feltétlenül nekem lehet csak igazam!

-

- Caparison TAT 2:
Külleméből és szerkezetéből is jól leszűrhető, hogy az ex Jackson - Charvel fejlesztők ebben a modellben szerették volna megtestesíteni a Soloist SL2H egyenjogú új testvérét. Éger test, 3 részes átmenő juhar nyak, ébenfa fogólap, 24 bund, Floyd Rose húrláb...



Véleményem:

Hogy jobb-e mint a Jackson Soloist? Nem mondanám, szerintem a kb. 100-200 ezer forintos árkülönbség ellenére, azonos minőséget és megbízhatóságot kapunk ezzel a két hangszerrel, amiben nagyon mások, az a hangkarakter. Míg a Soloist a 80-as évek béli heavy- és thrash metal-ra hajaz, személyes meglátásom szerint a TAT2 inkább a 2000-es évek modern power metal-ja, de használják mélyre hangolt zenére is, például Killswitch Engage nevű metalcore zenekarban.

-

- Caparison C2 Dillinger:
Szemrevaló, barátságos kis C nyakú superstrat, első ránézésre is szembetűnően kicsi testtel. A kicsinyített test ellenére annál nehezebb a kicsike, mivel tömör mahagóni, egy csavarozott juhar nyakkal, rózsafa fogólappal, 24 bunddal. Konstrukciójából és faanyag válogatásából kifolyólag egy telt mélyekkel, de sok karccal vegyített hang jellemzi. Megbízható és masszív kis hangszer, Floyd Rose tremolóval szerelve.



Véleményem:


Kezdjük a lényegnél... nem titok, hogy a C2-es szériát a Caparison azért hozta létre, hogy olcsóbban is hozzájuthassanak a zenészek a hangszereikhez. De ez csak egy szemfényvesztés.
4 fő különbség lelhetünk fel a C2 Dellinger és a rendes, széria Dellinger között:

1. A széria Dellinger Caparison műhelyi darab, a C2-es Dellinger pedig FujiGen gyári hangszer.
2. Az előbbi gitár ében fogólapos, a utóbbi pedig rózsafa.
3. A műhelyi Dellinger teste 1 darab fából van, a gyári meg több darabból.
4. A műhelyi Dellinger 840.000 Ft, a FujiGen gyári 450.000 Ft.
5. A műhelyi Dellinger húrlába Schaller, a FujiGen gyárié pedig Floyd Rose Special.
6. A műhelyiben a cég saját fejlesztésű hangszedője van, a C2 modellben pedig vagy EMG, vagy DiMarzio LiquiFire hangszedők vannak. 

És hogy igazságos-e a majdnem kétszeres szorzó? Nem feltétlenül... VISZONT! Figyelembe véve azt, hogy egy kézműves hangszerrő beszélünk a műhelyi Dellinger esetében, amiben jobb húrláb van és a gyári hangszedője messze másabb, mint amik a C2 modellben vannak, mondhatnám inkább azt, hogy a C2 az, ami furcsán olcsó a műhelyi mellett, mintsem fordítva.

Most, hogy túl vagyunk a típusok elemzésén, rátérhetünk az összehasonlításokra.
Mivel a C2 Dellinger és a széria Dellinger között nem találtam számottevő eltérést, így kijelenthetem, hogy innentől beszéljünk csak a C2-ről, mivel ár - érték arányban az a jobb vétel.

-

Caparison vs. Ibanez 1. forduló:

Amivel én a legigazságosabbnak látom összevetni a C2-t, az az Ibanez Rg 2550z. Árkategóriában és minőségben is Őket érzem a legközelebb egymáshoz, a két Japán cég között.



Különbségek:

- C2 Dellinger - mahagóni test, 1 darabol készült nyak, illesztett fejjel, EMG aktív hangszedők, Floyd Rose Special tremolo, Caparison (Gotoh) hangolókulcsok.

- Rg 2550z - hársfa test, hosszanti irányban egy fából álló-, oldalfényből 5 fából álló juhar-dió nyak, Dimarzio IBZ hangszedők, Edge Zero tremolo, Gotoh SG381 hangolókulcsok.

Véleményem:

450.000 forint környékén, mindkét cégtől egy nagyon jó hangú és minőségű hangszert kapunk. A legnagyobb különbség köztük mégsem a test faanyaga és a konstrukció, hanem az értékállóság. Sajnálattal mondom, de a több évtizedes múlt ellenere sem tudja jobban tartani az értéket az Ibanez felírat a Caparison-nal szemben.

Új áruk:

C2 Dellinger - 450.000 Ft; Rg 2550z - 450.000 Ft.

Használt piaci áruk:

C2 Dellinger - 260.000 Ft; Rg 2550z - 220.000 Ft.

-

Caparison vs. Ibanez 2. forduló:

Mivel szerintem vitathatatlan, hogy a TAT 2 karakterének, Ibanez viszonylatban az Rgt 3020 felel meg a legjobban, így most Őt hoztam összehasonlítási alapnak.




Különbségek:

- TAT2: Schaller Licenced Floyd Rose tremolo, Caparison PH-F- és PH-R hangszedők, Caparison (Gotoh) hangolókulcsok.

- Rg 3020: Zero tremolo, Dimarzio PAF Pro, juhar top Ibanez hangoló kulcsok.

Véleményem:

A tipikus "A jobb vagy a bal kezemet vágják le..." effektus. Mindkét esetben egy modern gitár sound-ot kapunk, a karakterbeli különbségeket csak annyival tudnám jellemezni, hogy Ibanez-es hangzásvilág, meg Caparison-os hangzásvilág. (Sosem gondoltad volna, ugye..?) Választani közülük nem lehet, mindkettő kifogástalan! Minden esetre megjegyezném, hogy a játékérzet viszont nagyon más, a két hangszer között ez a legnagyobb különbség. De innentől már csak ízlés kérdése. Viszont értékállóság szempontjából itt is a Caparison győz, mivel bár az egykori új árát nem ismerem az Rgt 3020-nak, de láttam már belőle eladót 370.000- és 550.000 forintért is...

Új áruk:

TAT2 - 940.000 Ft; Rgt 3020 (???)

Használt piaci áruk:

TAT2 - 650.000 Ft; Rgt 3020 - 370.000 és 550.000 Ft. között.

-

Caparison vs. Jackson 1. forduló:

Itt már nem olyan könnyű a dolgunk mint az Ibanez esetében, mivel a Jackson palettáján nincs olyan modell, ami ennyire egy minőség és árkategória lenne a jelenleg is gyártottak közül... ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a C2 Dellinger maga a megtestesült mása a Dinky MG elnevezésű modellnek, csak az említett Jackson egy éger testű hangszer, valamivel alacsonyabb minőségű tremolo húrlábbal szerelve. 




Különbségek:

- C2 Dellinger - mahagóni test, Floyd Rose Special tremolo Caparison (Gotoh) hangolókulcsok.

- Dinky MG - éger test, Jackson licenced Floyd Rose tremolo Jackson hangolókulcsok.


Véleményem: 

Játékérzetre ugyan az a két hangszer, kinézetre, és felszereltségre is (szinte) ugyan azzal a hangszedővel szerelve, karakterben is nagyon hasonlóak. Ugyebár a tónusuk más a faválogatás miatt, de dinamikában ugyan olyanok. Mégis akkor mi a fő különbség köztük? Az, hogy az utolsó, ismert bolti ára is alacsonyabb a Dinky MG-nek, mint a C2 Dellinger használt ára... Kivételesen ebben az esetben a Jackson tartja jobban az árát, de mit is számít ez ilyenkor, ha egy japán gitár bolti ára is 210.000 forint volt, ameddig még lehetett kapni... Felmerül a kérdés... A Dinky MG lenne alul árazva, vagy a többi japán gitár túlárazott..? Ezt a kérdést rátok bízom. :D


Új áruk:

C2 Dellinger - 450.000 Ft; Dinky MG - 210.000 Ft.

Használt piaci áruk:

C2 Dellinger - 260.000 Ft; Dinky MG - 125.000 Ft.

-


Caparison vs. Jackson 2. forduló:

Mivel kijelenthetjük, hogy a Soloist-ból született a TAT, így a legigazságosabb az, ha őket hasonlítjuk össze!



Különbségek:


- TAT2: Schaller Licenced Floyd Rose tremolo, Caparison- PH-F és PH-R hangszedők, Caparison (Gotoh) hangoló kulcsok.

- Soloist SL2H: Original Floyd Rose tremolo, Seymour Duncan- JB TB4 és '59 SH1N hangszedők, Jackson hangolókulcsok. AAAA minősítésű juhar top.

Véleményem:

Az egyik old school hang, a másik modern, az egyiket ezért szeretjük, a másikat pedig azért. Nem lenne igazságos választani! A főbb kényelem beli különbség köztük a nyak profil és a nyak dőlésszöge. A TAT2 nyakprofilja (bizonyos évjáratoknál) szögletes D, de későbbi évjáratoknál már C, az SL2H pedig lapos D. Utóbbi különbség pedig azt a célt szolgálja, hogy mivel a TAT2 nyaka, az SL2H nyakával szemben, szögez zár be a testtel (persze nem annyira mint egy Les Paul esetében...), ezáltal a húrláb is kijjebb került a testből, ami lehetővé teszi a Floyd Rose nagyobb fokú rángatását. Ez egyeseknek zavaró lehet, de ez is csak ízlés kérdése.
Mindkettő úgy jó ahogy van, Választani csak az tud, aki valamelyik hangzástól, vagy kényelmi tényezőtől elzárkózik. Nem utolsó sorban... ismét a Caparison nyert értékállóságban...




Új áruk:

TAT2 - 940.000 Ft; SL2H - 1.080.000 Ft.

Használt piaci áruk:

TAT2 - 650.000 Ft; SL2H - 480.000 Ft.



Végül a fő kérdés megválaszolása... Hype, vagy minőség? Is, meg nem is... a legtöbb csavarozott Caparison esetében mindenképpen hype-ról van szó, mert túlnyomó részt semmivel sem tudnak többet, vagy jobbat mint egy japán gyártású Ibanez RG, csak az áruk magasabb... - de véleményem szerint érdemes kiemelni a Horus-t, ami szerintem a Caparison legjobb csavarozott nyakú gitárja, és az valóban minden pénzt megér - viszont az átmenőnyakas vonalon igenis mégérik a pénzüket, kérdés nélkül! A TAT2 kettő nem simán jó hangszer, hanem mestermű is annak, aki tudja tisztelettel és alázattal használni. Mondhatom, hogy a TAT 2 nem csak használati tárgy, hanem lelke is van, mindezt úgy, mint egy TAT 2-, egy SL2H- egy RGT 3020- és egy C2 Dellinger boldog tulajdonosa! 😊


Köszönet Seres Krisztián, gitárosnak a téma ötletért!